Íme az mézeskalács receptje:

Mindezt (az eszközök kivételével:-)) gyúrd össze, és jól dolgozd el, majd hagyd pihenni pár órát (akár egy egész éjszakát), hogy a tészta szerkezete szépen kialakulhasson. Nyútsd ki 3-5 mm vastagra, majd különféle formájú kiszúrókkal szúrjál ki alakzatokat. Ezeket helyezd egy zsírozott, lisztezett tepsibe, aztán irány vele a sütő. 180-200 fokon süsd addig, amíg szép aranyabarnák lesznek. Még melegen csúsztasd le a mézeskalácsokat az asztalra, és ott hagyd kihűlni. A maradék tésztákat mindig gyúrd össze, amíg el nem fogy az egész. Ha az összes tészta kisült, már csak fel kell díszíteni. Ha azt szeretnéd, hogy szép fényes legyen, kend le tojássárgával, és hagyd rajta megszáradni.

A díszítéshez egy tojásfehérjéhez 15-20 dekagramm porcukor szükséges. Fontos, hogy a porcukrot minél apróbb lyukú szitán szitáld át. Neked egyszerre egy tojásfehérje elég is lesz. Ezt verd föl habbá, majd apránként adagolva add hozzá a porcukrot. Ha a fele cukrot már beletetted, kezd el figyelni az állagát, mert a tojásfehérje nagyságától függően hol több, hol kevesebb porcukor kell bele. Akkor jó, ha szép lassan folyik le a habverőről. Most jön az a rész, amiért szerintem az egész eddigit végigcsináltad:

Az ábrán látható módon tekerj egy zacskót zsírpapírból (régen ilyenbe adtaák a sültgesztenényét :-)). Ha van vékony, kb. 1mm-es lyukú idomcsöved, akkor vágd ki a papírzacskó végét egy centire a csúcsától, majd helyzd bele az idomcsövet. Ennek hiányában pedig ne ess kétségbe, mert szegény ember vízzel főz (és az is lehet ugyanolyan finom). Az elkészült zacskóba tedd bele a mázat, és a csücskére vágj egy kb. 1 mm-es lyukat. Ha nem sikerült szép hegyes zacskót tekerned, és nincs kedved kísérletezni, a mázat tedd egy nejlonzacskóba, és az egyik sarkára vágj egy lyukat.

A mázzal teli zacskót kezd el vezetni a mézeskalácsfigurák felett 1-2 cm magasan, enyhe nyomást kifejtve a zacskóra így a máz szép egyenletesen, folyamatosan folyik majd a mézeskalácsra. Az első darabok között lesz olyan ami nem sikerül annyira szépre, de nem kell kétségbeesni, azokat meg lehet enni. De ha semmiképpen nem szeretnéd, hogy sokat kelljen enned, mielőtt a mézeskalácsokat kezdenéd díszíteni, gyakorolj egy kicsit. Fogj egy zsírpapírt, helyezd rá akiszúrókat, és rajzold körbe őket ceruzával. Ezután képzeld azt, hogy azok a mézeskalácsok. Így kedvedre kísérletezhetsz, és amíg a kinyomott máz még nem kezd el száradni, addig egy késsel összekaparva vissza tudod helyzni a többihez, ez sem megy pocsékba. Fontos, hogy ha már elkezdett száradni, ne szedd össze, mert a kis száraz darabok eltömik a lyukat. Végül itt egy kép néhány idomcsőről, egy pedig néhány díszítőmintáról. Te ne ilyen bonyolulttal kezdj!

Jó  étvágyat!